A tevékenység szükségessége
A korábbi gyerekesély projektben rendszeresen szerveztünk szakmai és szakmaközi műhelyeket – ezeknek nagyon fontos hozadéka volt, hogy a térségbeli szakemberek megismerték egymást, megtanulták, kihez, milyen ügyben fordulhatnak segítségért, s mertek is segítséget, együttműködést kérni egymástól. A rendszeres találkozások, műhelymunkák során jelentős volt az egymástól tanulás, de folyamatosan szükségét éreztük külsős szakemberek bevonásának is – az igény szerint felmerülő témákban. Mivel a térségben a szakemberek köre némiképpen megváltozott, illetve változott a szakemberek tudásanyag, de a jogszabályi és egyéb munkakörnyezet is, ezért a program folytatásában is szükségesnek tartjuk a folyamatos szakmai együttműködés generálását, segítését – ez az igény az előző programban résztvevő intézményvezetőkben is megfogalmazódott, s megjelent a kért adatlapokon és személyes interjúkban is.
A tevékenység célja, kapcsolódása a projekt általános céljához
- A hátrányos helyzetű gyermekeket érintő humán szolgáltatások kapacitásnövelése, szakmai színvonalának, hatékonyságának erősítése
- A gyerekeket érintő szolgáltatások hatékonyságának javulásával a gyerekek sikerességének (továbbtanulási mutatók, munkaerő-piaci helytállás,…) növelése
- A felnőttkori sikerességgel a szegénység újra termelődésének megakadályozása
Tervezett tevékenységek
Szakmaközi műhelyfoglalkozásokat tartunk negyedévi rendszerességgel, ahol az érintett gyerekekkel foglalkozó térségbeli szakemberek számára (több szakterületről érkezve) megteremtjük az informálódás, egymástól tanulás lehetőségét, egymás speciális tudásainak megismerését, ezzel hatékonyabbá téve együttműködésüket, a problémák közös megoldásának lehetőségét. A hiányzó szaktudás bevonására esetlegesen előadókat, szakértőket hívünk a műhelyfoglalkozásokra – de elsősorban a meglévő potenciálra építünk (tudásbővítés, közös tudásbázis kialakítása, hálózatosodás, tapasztalatcsere, erősségek, gyengeségek felmérése, párhuzamba állítása).
A megvalósításban fontos szerepet játszik a család- és gyermekvédelmi szolgálat – a szakmaközi hálózat nagyjából lefedi a jelzőrendszer tagjait, így erre építve érdemes szervezni.
Bevonjuk a mentorprojekt képviselőjét is. Fontos eleme a műhelyfoglalkozásoknak azoknak az ismereteknek a megosztása, melyekkel hatékonyabbá tehetők a hátrányos helyzetű családokat célzó és egyéb szolgáltatások. Az ezt megalapozó szakmai ismereteken túl fontos a máshol működő jógyakorlatok megismerése, átvételének lehetősége és fontosak a konkrét helyzetekre (helyi körülmények között) vonatkozó esetmegbeszélések (az eddigi tapasztalatok alapján talán ez a legeredményesebb módszer).
